6. fejezet
A vendégek most a kertből a teraszra mennek. Innen tényleg nagyon jól lehet látni a tűzijátékot. Mindenki vár.
Lekapcsolják a lámpákat. Sötét van. Kezdődik a színes tűzijáték. Mindenki nézi, mindenki boldog, mindenki tapsol. A tűzijáték gyönyörű!
Egyszer csak egy nagyon hangos sikítást lehet hallani. Ledbury grófné sikít, az ő hangját lehet hallani.
A lámpákat gyorsan felkapcsolják. Mindenki Ledbury grófnéhoz próbál menni. Ledbury grófné arca nagyon fehér. A keze a nyakán van.
– Mi a baj? – kérdezi a gróf a feleségétől.
– A gyöngyök … a nyakláncom … – mondja Ledbury grófné.
A gróf a felesége nyakát nézi, és látja, hogy nincs ott a nyaklánca. Mindenki az ékszereit nézi: a gyűrűje az ujján van? A nyaklánca a nyakán van? A karkötője a csuklóján van?
– Ez már a kilencedik ilyen eset két hónap alatt! – mondja mindenki. Közben mindenki azt kérdezi Ledbury grófnétól: nem lehet, hogy a nyaklánc valahol a földön van? Biztos nincs a nyakán?
Biztos nincs a zsebében?
– Az előbb biztosan még a nyakamon volt a nyaklánc, most nincs!
– Nincs a földön? A földön kell keresni!
Mindenki keresi a nyakláncot, de senki sem találja.
A gróf nagyon ideges. Az arca nagyon fehér.
– Kedves hölgyek és urak – mondja – elnézést kérek. Biztosan mindjárt megtaláljuk a feleségem nyakláncát. Biztos itt van valahol. Itt biztosan nem lop senki!
Ekkor Gwyer a grófhoz lép.
– Kedves hölgyek és urak! – kiáltja. Én tudom, hogy Ledbury gróf nem gondolja, hogy itt valaki lop, de ezt csak azért mondja, mert udvarias. Én amerikai vagyok, én nem tudok ilyen udvarias lenni. Ez már a kilencedik lopás. Ezek a lopások mindig estélyeken történnek, ahol sok gazdag vendég van. Ez biztosan nem véletlen. Itt valaki lop, vagy valakik lopnak!
– De Gwyer úr, miért …
– Bocsánat, kedves gróf úr, – válaszolja Gwyer – itt mindenki csak udvarias, közben pedig valaki lop. Miért nem keressük meg a tolvajt, itt és most? Most mindenki itt van, a tolvaj is biztosan, könnyű megtalálni.
Mindenkinek tetszik az ötlet, mindenki bólogat.
– Örülök, hogy mindenkinek tetszik az ötletem. Köszönöm!
Paul nagyon mérges, és most már nem tud tovább hallgatni.
– Ez az ember nagyon udvariatlan – mondja Kittinek – és ő parancsol! Miért?
Paul Gwyerhez lép.
– Gwyer úr, kérem! Én is úgy gondolom, hogy itt biztosan senki nem lop! Mi angolok udvarias és kedves emberek vagyunk, és Önök amerikaiak ezt nem értik. Itt nem lehet így beszélni!
Gwyer is nagyon mérges. Nézi Pault. Kitti nézi Gwyert és Pault. – Rettenetes – mondja.
– Cooper úr, – mondja Gwyer lassan – nagyon furcsa, hogy Ön így fél!
– Nem félek! – kiabál Paul, és indul Gwyer felé. Gwyer csak áll.
– Én nem félek Öntől, Cooper úr, ha verekedni akar. Előtte azonban nézzük, mi van az Ön zsebében és mi van az én zsebemben. Őrnagy úr, – mondja Gwyer Rice Patrik őrnagynak – tessék megnézni Cooper úr zsebét! Látja, az én zsebem üres – mutatja Gwyer a zsebét. – Cooper úr?
Minden vendég Gwyert és Pault nézi. Mindenki érzi, hogy valami furcsa dolog történik. Mindenki érzi, hogy botrány következik. Gwyer nem véletlenül mutatja a zsebét. Biztosan, tud valamit!
Paul is érzi, hogy valami furcsa dolog történik. Gwyer biztosan azt gondolja, hogy ő, Paul nem akarja mutatni, mi van a zsebében. Gwyer verekedni akar!
Rice őrnagy Paulhoz megy.
– Tessék – mondja Paul – tessék, mutatom, mi van a zsebemben.
Először egyik nadrágzsebét mutatja, majd a másik nadrágzsebét. Mind a két zsebe üres. A következő a mellényzsebe. Jaj! Paul keze megáll, az arca piros, és csak áll.
– Nem értem – mondja.
– A gyöngyök! Ott vannak a gyöngyök! – kiabálja Gwyer és Paulhoz megy. – Nem kell már tovább keresni a gyöngyöket. Kedves hölgyek és urak, tessék ide nézni, itt vannak!
– Ugye, nem hiszik, ugye, nem gondolják, hogy én lopok? – mondja Paul.
– Cooper úr, a gyöngyök a zsebében vannak. Mindenki látja, hogy Ön a tolvaj.
Paul most nagyon mérges. Kiabál. Tíz ember fogja.
Ledbury gróf Paulhoz megy.
– Nyugalom! – kiabál a gróf. – Ez biztosan csak egy nagy tévedés. Cooper úr nem tolvaj, biztos, hogy nem lop. Biztos van valamilyen magyarázata.
Csend van. Senki nem beszél.
– Köszönöm – mondja Paul – most hazamegyek, nem tudok itt maradni. Önök szerint tolvaj vagyok, de én nem vagyok az. Nem vagyok tolvaj, nem lopok, nem tudom, miért vannak a gyöngyök a zsebemben, de ígérem, keresni fogom a tolvajt!
Paul hazamegy. Csend van. Mindenki csak áll, senki nem tud beszélni, senki nem ért semmit.
Jó tanulást :)
Share this post